HAZÁMRÓL KIÁLTOK

Kozmikus Petőfi versben, táncban, zenében

Álmodók

Versek: Petőfi Sándor
Zene: Vangelis
Kaszkadőr-harcművészet: Gyöngyösi Tamás
Jelmez: Bucsuházy Piroska, Csatlós Andrea
Videó-vágás: Kárer László
Fotó és grafika: Kovács Domonkos
Projektmenedzser: Rosenfeld Dániel Imre
Dramaturg- rendező-koreográfus: Kriszt László

Isten, haza, család kozmikus egysége jelenik meg Petőfi hazafias verseiben. Petőfi hazafias versei éppen ezek okán örökérvényűek, mert nem a felszínt kapargatják, hanem a lelket, a szívet érintik, ami által az ember tudatalattijába férkőznek, összekapcsolnak bennünket az emberi történelemmel, a világmindenséggel.

A külső kozmosz és az ember belső, lelki, tudatalatti világának harmonizáló egységben jelenik meg a kozmikusság, s a végtelenségbe törő szabadságvágyat tükrözi. A versek és az archaikus mozdulatszámok egymást váltva teremtenek egy olyan mélylélektani állapotot a nézőben, ahol az ősi kínai mítosz, a magyar történelmi patriotizmus és a modern hangszerelés egy vizuális és auditív egységgé állnak össze. Petőfi hét verse hét különböző lélektani állapotot hordoz, melyekben az egyediség, a különlegesség egy egységgé áll össze. Ezt az egyediséget és a végtelen kozmikusságot jeleníti meg a verseket kísérő mozdulatkompozíció.