Romlott lelkek a Zárt tárgyalás című Sartre drámában

Interjúbeszélgetés az előadásról, és a mindenkori színházról

A Kazán István Kamaraszínház 16 éves fennállása alatt olyan közönségsikert arató előadásokat mutatott be, mint Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok, Albee: Mese az állatkertről, Mastrosimone: A pulóvergyűjtő, Sárdi Mária: Kislány a pokolban, Tadeusz Borowski: Nálunk Auschwitzban vagy a G. B. Shaw: Szent Johanna című művéből készült Magányos Johanna monodráma. Egy különleges, érdekfeszítő drámát mutatott be a Kazán István Kamaraszínház 2022 tavaszán. Erről és a mindenkori színházról beszélgettünk egy hosszúinterjú keretében a dráma dramaturg-rendezőjével, Kriszt Lászlóval.

– Gondolom a fentiekben felsorolt minőségi színházi munkát szeretnék folytatni?
Ha az értékkelbíróságot vesszük alapul, akkor igen, ha a közönségsikert, akkor nem feltétlenül. A közönségsiker ugyanis nem feltétlenül hordozza magában a művészi értékeket, mert közönségsikert arathat (s, arat is) a közönséges, a vulgáris, a kommersz vagy a rossz példaképként állítása, a végtelen ripacskodás stb, láthatunk erre manapság is nem egy példát.

– Miért időszerű a Zárt tárgyalás?
A Sartre-éhoz hasonló irodalmi művek mindig időszerűek, maximum az adott társadalmi történések hol felerősítik, hol ellaposítják, ugyanis az emberiség nagy kérdései, mint mi az élet értelme, mi módon teljesíthetjük be létünket, hogyan lehet erkölcsösen élni, stb., mindig ott feszülnek az egyén és a közösség, az egyén és a társadalom közt. A most elhúzódó járvány pedig akarva-akaratlanul felerősítette ezeket a kérdéseket.

– Akkor ez, tudatos darabválasztás volt!
Igen, teljes mértékben. A több mint 2 éve velünk lévő járvány, rendkívül megviselte a mindenkori kultúrát, ezen belül a színházakat, s mivel a színházat is -mint mindent- emberek csinálják, hihetetlen egzisztenciális, morális és pszichés terheléssel, kihívással szembesültek. Az előadás éppen a megélt életek megélésének, vagy kiélésének kérdéseit tárja a néző elé. Az élet megélése ugyanis, maga az élet értelme, az élet kiélése pedig csupán a magunk mögött hagyott élet lehetősége, tehát nagyon nem mindegy hogy melyikkel azonosul az ember.

– Milyen okból vette elő ezt a Sartre drámát?
A darabot már elkezdtem rendezni 2018-ban, de sajnos egyeztetési problémák miatt, nem tudtuk bemutatni. Azt gondolom, Sartre e drámája ma is aktuális, hiszen olyan lélektani tükröt állít a mindenkori ember elé, amely megfontolásra érdemes. Ki ne követne el bűnöket az életében? Ezek a bűnök pedig, ha akarjuk, ha nem, előbb-utóbb visszaköszönnek életünk bizonyos szakaszaiban, de legkésőbb halálunk közeledtével egészen biztosan.

– A műsorfüzetben olvastam, hogy a haláluk után, egy szobában találkoznak ezek a romlott lelkek.
Igen, mert ekkor már visszavonhatatlanul, megváltozhatatlanul maguk mögött hagyták azt az életet, amit rosszul éltek meg vagy éppen kiéltek. Ahogy a Bibliában olvasható „És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás”. Sajnos az emberek többsége nem megéli, hanem kiéli az életét, a bűneikkel való szembesülés pedig elkerülhetetlen, de akkor már legtöbbször késő.

– Milyen további gondolatokat közvetít a darab?
Túl azon, hogy érdekfeszítő, végig feszített tempót követ, soha nem hagyja lankadni az irodalmi narratívát. A mondanivalója pedig tömören: akkor éld meg az élet csodáját, akkor élj jól és helyesen, amikor megadatik, utána már késő.

– Mondana valamit a szereplőkről?
Először is nagyszerű egyéni alakításokat lát a közönség. Inés karaktere nagyon nehéz színészi kihívás elé állította a Gergely Zsófia színésznőt, de azt gondolom, hogy hihetetlen erős személyiségként van jelen az előadásban, az Estelle szerepét alakító Gunyecz Anna színésznő egy újabb nagyszerű alakítással bizonyítja tehetségét, a Garcint alakító Illés Tamás színművész méltó partnere az előbb említett kolléganőknek, végül pedig, egy kisebb szerepben (Szobainas) látható a fiatal, 18 éves Kovács Domonkos. Ők  azok, akik ezt a nehéz irodalmi narratívát élővé teszik, emberközelbe hozzák, hiszen a mindenkori színház egyik csodája az, hogy lehetővé teszi a nézőnek az azonosulást, annak elfogadását, vagy elutasítását.

– Az önök társulatát hogyan érintette a pandémia?
Akárcsak a többi, államilag finanszírozott vagy magán társulatot, rendkívül megviselte a járvány, magán színházként minket talán sokkal jobban. Az emberek visszahúzódtak, minimalizálták a kapcsolatukat az élő kultúrával, az egész áthelyeződött az online térre. Természetesen a virtuális tér nem azonos az itt és most színházi élményével, és ezzel a paradox helyzettel nem is tud nagyon mit kezdeni a szakma.

– Önök új színházi weboldallal rukkoltak elő és új felhívásokat tettek közzé.
A kultúrában ritkán szükségből kell erényt kovácsolni! Amikor nincs fegyver, pénz, paripa, akkor kell a művészi kreativitás felé fordulni!

– Mit ért ez alatt?
A volt színész növendékeim, akik ma már inkább kollégák, ugyanúgy magukon érzik ezt a több éve fennálló lehetetlen helyzetet, ezért kreatív részt vállaltak a színházcsinálás nem könnyű feladatából, s kezdésként összehoztak egy új színházi weboldalt, a www.kikszinhaz.hu-t ami egyébként a Kazán István Kamaraszínház rövidítéséből jött létre. A színész castingot azért hirdettük meg, mert nagyon sok képzett, jó színész nem tud színpadra kerülni, mert egyszerűen nincs lehetőségük. A Fészek Művészklubban, ahol jelenleg működünk, mi megteremtjük az alapvető színházi körülményeket, dramaturgia, rendezés, próbahely, a szakmai fejlődést stb. a csatlakozni kívánó színészkollégák pedig adják a tudásukat, a munkájukat, hozzájárulnak, segítik fenntartani és fejleszteni a kamaraszínházat, mert csak közös erőfeszítéssel lehet a felszínen maradni, a színész pedig csak a színpadon színész. Lassan át kell állítani azt a gondolkodást, miszerint én színész vagyok, nekem mindent tegyetek a fenekem alá! Ez csak akkor lehet igaz, amikor az adott színész már befutott, de addig el is kell tudni érnie úgy, hogy az alatt az idő alatt még fejlődnie is kell!
A 2022-es őszi show műsor énekes-táncos castingunkkal, a „Gershwin Show” és a „Musical Pódium” zenés sorozatát szeretnénk folytatni. A „Magyarország jó hírnevét erősítő programsorozat” online közzétételét pedig az tette szükségessé, hogy eddig nem sikerült a szokásos csatornákon eljuttatni a kultúrpolitika felső vezetéséhez, pedig mind a magyarországi, mind pedig a nemzetközi kulturális programok komoly művészeti értékeket képviselnek. A magyarországi programok főleg a zsidó-keresztény kultúrkörbe tartoznak, a nemzetközi meg tényleg nemzetközi, mindegyik egyben „világpremier”. Abban bízunk, hogy felfigyel rá a magyar és a nemzetközi gazdasági elit, hiszen a kultúra is egyfajta üzlet, pláne ha egyedi, új, és különlegeset képvisel.

– Milyen más gondolatokat osztana meg a kultúráról az olvasókkal?
A színházban (de ez igaz a mindenkori kultúrára is) azt szoktuk mondani, hogy vagy emlékezetest, vagy maradandót kell alkotni, a többi úgyis a kukába végzi. Jelenleg kb. 80%-a kukában végzi, s hiába a magyar kormány nagyvonalú támogatása, ha nincs egyfajta értékmérő kontroll. Ami pedig a színházat szerető vagy művelő fiatalokat illeti, munka, kitartás, áldozathozatal, elmélyülés nélkül nem lehet magasszintű művész. Közepes igen, de annak mi értelme? A legtöbb, a színházat választó fiatal idővel abbahagyja, elfordul a közepes, a színvonal nélküli, érték-nélküli megélhetési létmód felé, hiszen a világ is többnyire ezt preferálja, s az életük (színházi) álma ugyanúgy szertefoszlik, mint majd a későbbi vágyaik. Ugyanis ahhoz, hogy az életben elérjük a vágyainkat, álmainkat, adott területen nagyon magas szintet, színvonalat kell elérni, s ahhoz ugyanazok a képességek kellenek. Ha ezek a tulajdonságok nem fejlődnek, nem fejlesztik folyamatosan, akkor a személyiségük mint merítés üres lesz, nem lesz mit kivenni önmagukból a későbbiekben.

– A végére hagytam azt a kérdést, hogy kikkel dolgozik együtt és mik a jövőbeli tervei?
A kérdést köszönöm, hiszen én egyedül semmire sem lennék képes. Gunyecz Anna, Gergely Zsófia, Dombrádi Alina, Ripli Zsuzsanna színésznők, Illés Tamás, Horváth László színészek, Rosenfeld Dániel Imre kulturális menedzser, Kárer László operatőr-vágó és Pinke Éva, Bujnovszky Vanda, Götzinger Laura, Győri Attila és Telegdy István fotósok képezik  a jelenlegi magot, de éppen ezt a kört szeretnénk bővíteni! Ami pedig a felhívásokat és a jövőbeli művészeti terveinket illeti, azpkat meg lehet tekinteni a www.mindenamiszinhaz.hu és a www.kikszinhaz.hu weboldalainkon! Mi mindenesetre tesszük a dolgunkat, hiszen a színházat vagy szívből csinálja az ember, vagy sehogy!

Köszönöm a beszélgetést!

Cs. P.

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.