Szenes Hanna Emlékév 100

Levelezése, versei, s majdan a kísérletnek szánt színműve „A hegedű” azt a benyomást hozta bennem felszínre, hogy a második világháború következményeként egy különleges emberi és írói karrier lehetősége vált semmivé – és ebből a nézőpontból tekintve teljesen mindegy, hogy Magyarországon vagy Izraelben. A kibucról szóló színműve az álomszerű mélységből előbukkanó emberi közösség iránti igényét, az egyén önkiteljesítésének küzdelmeit, az örök jóravalóra törekvést, a zsigerből jövő új haza meglelését és a fiatalság egyik legnagyobb csodáját, a szerelem vágyának kivetítését közvetítette számomra. Ez sarkalt arra, hogy színpadra alkalmazzam az egyetlen, kibucról szóló színművét, azt kiegészítsem édesanyjával való levelezésével, beszúrásszerűen hozzáadjak a verseiből, majd autentikus zsidó dalok cimbalmon történő zenei kíséretén keresztül megvalósítsak egy róla szóló különleges estét. A Szenes Hanna rövidre szabott életét tükröző, s a hátrahagyott írásait felhasználó színházi előadás, nem csak őt hozza a mai néző elé, hanem egy egész elveszett zsidó nemzedék érzéseit, tehetségét, tudását, vágyait is tükrözi. Arra az elveszett lehetőségre mutat rá, amely a mai napig vérveszteségként tornyosul nem csak Magyarország, nem csak Izrael Állam, hanem egész Európa felett, örök mementóként.